Először egy Facebook csoportban találkoztam Enikő képeivel, ekkor még teljesen ismeretlen volt számomra munkássága. Akkor kezdtem felfigyelni rá, amikor hétről-hétre megosztott egy-egy új képet. A képei egyfajta rajongást sugallottak a vadászat és a természet iránt. Magam is sokat járom a mezőt, erdőt, így könnyen tudtam azonosulni a képek mondanivalójával. Lássuk, ki is az a „FestEni” László Enikő…
Mikor kezdtél érdeklődni a festészet iránt?
2014 alkonyán ragadtam először ecsetet. Korábban nem foglalkoztam képzőművészettel, így meglepő hirtelenséggel tört be az életembe ez a hobbinak induló új tevékenység. Egyetemi tanulmányaim mellett azt éreztem, szükségem lenne egy kikapcsolódásra alkalmas hobbira. Akkortájt, egy napon a húgom megkért, hogy készítsem el helyette a rajzháziját. Vonakodva vállaltam csak el, mondván “nem tudok festeni”. Ekkor elragadott a hév, és önmagamat fejlesztve időm egyre nagyobb részét töltötte be a festés, mára olyannyira szenvedélyemmé és hivatásommá vált, hogy el sem tudnám képzelni a mindennapjaimat nélküle.
Vannak olyan művészek, akik hatással voltak rád, akiket példaképnek tartasz?
Számos kiemelkedő hazai és külföldi művésznek követem csodálattal a munkásságát. Igazán inspirálóan hatnak rám a kiemelkedő sikeres művészek életútjai, alkotásai. Arra ösztökélnek, hogy merjek nagyot álmodni, és életem végéig tökéletesíteni képességeimet.
Miért a vadászfestmények?
Kezdetben tájképeket festettem, majd később, ahogy egyre többet jártam ki a természetbe az akkori párommal, akinek a vadászat volt a szenvedélye, kezdtem késztetést érezni, hogy megörökítsek egy-egy csodás mozzanatot. A vadaknak olyan rejtélyes világa van, hogy ajándék az a pillanat, melynek részesei lehetünk. A képeimmel azt a röpke pillanatot próbálom megállítani, és mások számára is láthatóvá tenni.
Honnan jön ez a természet iránti szenvedély?
Egy séta a természetben a kikapcsolódás és feltöltődés netovábbja számomra. A természet számomra egy olyan hely, ami kiszakít a gondokkal terhes életből, eltávolít a materiális világtól és emberektől néhány órára. Úgy érzem a fák között barangolva, hogy igazán otthon vagyok. Hazatértem, vissza a természetbe.
Sok időt töltesz a természetben?
Nem eleget jelenleg. Sok olyan teendőm volt (vállalkozásom beindítása, rendelések elkészítése), mely a négy fal közé szorított. De az elkövetkezendő hónapokban szeretnék kiszabadulni, és spontán útra kelve huzamosabb ideig csak a természetben létezni és festői helyeket felfedezve, meg-meg állva, a természetben alkotni. Később pedig egy természetközeli helyen, talán fent a hegyekben képzelem el az életemet.
Honnan gyűjtöd az inspirációt?
Fegyvertelen kísérőként vagyok jelen néha vadászatokon. A természet csodái pedig mindenhol fellelhetőek, ha nyitottak és befogadóképesek vagyunk.
Mi az, ami alkotásra ösztönöz?
Hajt egy belső vágy, ami értékteremtésre, alkotásra sarkall. Öröm számomra, ha megörvendeztethetem egy-egy képemmel a festészetem kedvelőit, és nemritkán visszajelzik, hogy egy emléket idézett fel bennük a jelenet. Fontosnak tartom, hogy mindig valamit alkossak, amit talán majd itt hagyhatok magamból, egy részemet, ami tovább él és örömet okoz másoknak.
Hogyan kezdesz hozzá egy képhez, mi a kiindulási pont?
Mint az életemben általában, spontán folyást adok a történéseknek. Először a háttér jelenik meg a vásznamon, aztán a hangulata hozza magával, hogy milyen állat tűnik fel a képen. Sokszor meditáció, vagy egy erdei séta előzi meg az alkotás folyamatát nálam.
Vadászfestményeken kívül más fajta festményeket is készítesz?
Előfordul, hogy érzékiség megragadására törekvő nőalakos képeket festek, valamint tájképek közül az erdei patak ábrázolása, mely visszatérő téma a munkásságomban.
Nem csak vászonra festesz. Mikor kezdtél kísérletezgetni a különböző anyagokkal?
A 2020-as év elég termékeny évnek mondható. Sok új területet igyekezem kipróbálni. Festek faszeletekre, dámlapátra, üvegre és porcelánra. Szeretem a változatos feladatokat, kihívásokat. Külön öröm számomra, hogy az egyedi kézzel festett vadászpohár készleteim sokaknak adtak ötletet ajándékozás terén.
Mennyi időt töltesz a műteremben?
Mondhatni minden időmet. Jelenleg itthon festek, így bármikor, akár éjjel, ecset után nyúlhatok, ha feltámad bennem az alkotóvágy és jön az ihlet.
Hol találkozhatunk legközelebb a képeiddel?
A 2020. augusztus 7-én nyíló tarcali kiállítás fog otthont adni néhány új alkotásomnak, melyeket az arra járó érdeklődők egy hónapon keresztül megtekinthetnek a Kultúrközpontban Tarcalon.
Ezúton is szeretném megköszönni László Enikőnek, hogy szakított ránk időt és további munkasikereket kívánok.